13. rész

Már egy hónapja hogy átváltoztam vámpírrá.De mégis úgy élek mint egy normális ember,Tylerrel az oldalamon.Rég érzetem ilyet,sőt még szerintem erre nem is volt példa, hogy ennyire szerelmes voltam volna.Úgy döntöttünk hogy a tóparti házban maradunk.Teljesen kicsinosítottam.Kicsit lehet túl rózsaszín lett,de Ty nem haragudott,sőt még tetszett is neki.



Egy délután amikor békésen olvasgattam, ajtócsapkodást hallottam,majdd kifutottam a hátsó bejárathoz és egy nagyon ingerült Tylert láttam.Egy kicsit megijedtem,amikor meg ellmesélte mi történt az elszomorított. Volt egy  "vámpír csatá"ja  bent a városban ami sok áldozatot követelt,de egy kislányt átváltoztattak.Most gondoljatok bele.Egy ártatlan 11 éves kislány aki még meg sem tapasztalta az életet már nem is élhet másképp csak vámpírként. Kint ült a kocsiban, T nem tudta hogy mit csináljon vele.Kirohantam.A kislány csak sírt ér rángatózott.Ti mit csináltatok volna a helyeben?Annyira megsajnáltam.Én nagyon szeretem a gyerekeket.



Magamhoz húztam és megöleltem.

12.rész

Ott ált az ajtóban és önelégülten vigyorgott.Nagyon dühös lettem.Megfeszült az egész testem.És nekirontottam.Folytogattam,karmoltam ahol csak bírtam.Végig verekedtünk az egész házon amíg kilrtünk az udvarra.De nem álltam le.A halálát akartam,de nagyon erős volt.Amikor végre én kerültem felülre már éppen beakartam fejezni amit elkezdtem,amikor Tyler közbelépett.Lerángatott Amberröl.Én próbáltam volna kiszabadulni a szorításából,de lebénültam.Nem bírtam mozogni,sokkal erősenn volt nálam.Lassacskán kezdtem lenyugodni,ekkor már az áldozatom messze járt.Éreztem a testemben a megkönnyebülést.Már a saját lábaimon álltam.Hogy voltam képes így nekirontani?Lehet mégsem vagyok jo ebben a vámpírkoásban.Az érzéseim felerősödtek.Sokkal jobban mint azt gondoltam volna.De az tetszett hogy Tyler iránt is teljesen mást éreztem.Valami nagyon intenzív vonzást.Még ölni is képes voltam érte.Egyre inkább kezdem ezt megszokni.Percekig csak bámultuk egymást.Azthittem haragszik rám,amiért ilyen méregzsák lettem hirtelen.De megcáfolta ezeket a gondolatokat amikor szorosan magához  ölelt. Én megint sírva fakadtam.Ezek az érzelmi hullámvölgyek fognak az őrületbe kergetni.Mert ugye már nem mondhatom azt hogy a halálba kergetni,mert ugyebár hallhatatlan vagyok.Hallhatatlanság,vámpír,éség,vér.Elindultam ezen a gondolat meneten és nagyon éhes lettem.Vágytam a a ,nem hittem hogy ez igaz hogy én a vérre vágyok.

Bementük a ház melletti erdőbe...ahol én meghaltam,de mégis újjászülettem.Gyomorforgató érzés volt ezekbe belegondolni.Valahogy még mindig vágyok az emberlétre.Valahol mélyen a szívemben sírok.De jobb ez így nekem,hiszen engem otthon senki sem vár.Már senkisem köt engem a régi életemhez.Ebbe nagyon rossz volt belegondolni és megint könyek gyűltek a szememben.Megpróbáltam másra gondolni,nem szerettem volna megint elsírni magam.Megfeszítettem az arcomat és tágra nyitottam a szemem.De ekkor valami mámorító illat járt át.A vér.A vér illatta megbabonázott,a lüktető véna.Ekkor a bokorbol előmászott egy patkány.Tudtam mit kell csinálnom hogy enyhítsem az éhségem.Undorodtam a patkányoktól,de éreztem ahogy lüktet a vér az ereiben.És ekkor már túl is voltam az első evésemen.Furcsa érzés volt ahogy a szemfogaim hirtelen megnőttek.Sajgott az egész szám,de a vér enyhítette a fájdalmamat.Valami mennyei volt az érzés.Talán kicsit meg is szédültem tőle,de nemvoltam benne biztos.Teljességgel éreztem hogy vámpír vagyok.Lehet ez másoknak ijesztő és furcsa dolog,ezeket énis éreztem.De a vér,a vér az ami mindent megváltoztat.Abban a pillanatban abban a percekben amikor ott álltam az erdőben rávilágosodtam,hogy én erre születtem.Valahol mindig is éreztem hogy valami váratlan dolog fog velem történni.De most már ezeket a dolgokat elhiszem.Nem arról van szó,hogy nem gondoltam volna.De gondolom ti sem hisztek mondjuk a horoszkópoknak.De valahol mindig is éreztem.

11.rész

Csak ültünk egymással szemben és egymást bámultuk.Hogy lehet ennyire ellenálhatatlan?Ajkait számon akartam érezni.Miért nem csókol már meg?Még jó hogy ezeket már nem hallja.

Most jobban érzem a vonzást ami hozzáköt,mint valaha.Úgy érzem már nem bírom tovább.Beleőrülök a puszta látványába. Ekkor felállt mellőlem és ki ment.Azthittem valami baj van,de megnyugodtam amikor vissza jött.Egy vértasak volt a kezében."Most ezt nekem hoztad?" nézéssel bámultam rá.Én ezt biztos nem iszom meg,gondoltam.De a testem mást mondott és már nyúltam is érte.Pár másodperc múlva már üres is volt a tasak.Az íze olyan savanyú volt,mint a citromnak,de mégis édes.Ez az érzés teljesen megbolondított.Teljesen elvette az eszem.Kölyökkutya szemekkel bámultam a cuki vámpírsrácot előttem.

És most képzeljétek el azt a jelenetet amikor a lány szája szélén marad egy kajafolt és erre a fiú megcsókolja.Valami ilyesmi játszódott le kösztünk.Éreztem puha ajkait.Közben szorosan öleltük egymást.Teljesen megrészegített az illata.Annyira akartam hogy az már fájt.Majd megtörte a csókot és rám mosolygott.Viszonoztam volna ha nem állít be hirtelen az én állítólagos "barátnőm".

10.rész

Iszonyatosan fájt mindenem.Ez volt az első érzésem amikor felkeltem.Felkeltem?De hiszen meghaltam.Vagy mégsem?A tóparti házban voltam,a szobámban.Amikor kinyitottam a szemem láttam hogy Taylor az ágy szélén ült és sírt.
-Mi történt?-kérdeztem,bár alig bírtam kinyögni.
-Sajnálom..
-Mit?Mit sajálsz?-nagyon megijedtem.
-Amikor visszaértem,te ott feküdtél és és én nembírtam elviselni a gondolatot hogy nem vagy többé..és én..átváltoztattalak.

Ledöbbentem.Az nem lehet.Én én nem lehetek az.Ez ez nem lehetséges.De ha belegondolok nem rázott annyira meg a dolog,mint gondoltam.Éreztem hogy fáj az ínyem.Na vajon miért?Éreztem azt az elviselhetetlen vágyat,sóvárgást a vérhez.Lehet mind ez okkal történt.Lehet így volt a sorsom megírva.Mindig kilógtam a sorból és nem nagyon találtam helyem a világban.De ezt még most nem bírom felfogni.Iszonyatos érzés volt látni Tylert sírni.Kevés ilyen srácot láttam még így.Csak ott ült a földön az ágy mellett.Nem bírta elviselni hogy mit tett velem.Megakartam nyugatni,de nem bírtam beszélni,egyszerűen nem jöttek ki hangok a torkomból.Próbáltam felkelni,nem éreztem semmit.A testem olyan volt mint egy pihe.Olyan könnyedén lépkedtem.Olyan volt mintha szállnék.Nem éreztem a testem súlyát ,mintha levegő lennék.Annyira szörnyű volt látni sírni.Leültem mellé és szorosan magamhoz öleltem.Egymás karjaiban voltunk,míg abba nem hagyta a sírást.Csak pár percig tartott de mégis úgytünt,mintha évekig tartana.Mélyen a szemembe nézett,de most más volt a tekintete.Majd elmosolyodott.
-Nem tudok olvasni a fejedben.-erre már énis mosolyra húztam a szám.
Megnyugattam hogy nem számít hogy átváltoztatott és ne érzze magát rosszul.Megmentette az életem.Elvégre én meghaltam.El sem hiszem ezeket a szavakat,de mintha már hozászoktam volna.De most gondoljatok bele.Meghaltam.Ti hinnétek hogy ez valóság?Én már elhiszem.Nekem már minden teljesen valóságos.Majd hozzászokom a vámpírléthez,nem?Elvégre,nem lehet az annyira nehéz.Valahogy muszály boldogulnom.Ez most már az életem.Sosem tartoztam sehova.Mindenki elitélt,mert állításuk szerit furin viselkedtem.Nem barátkoztam túl könnyen.Nem bíztam olyan könnyen az emberekben.Ezekbe az úgymond "rúgjunk be és feküdjünk össze tök iddegenekkel" buliba is mindig barátnőm rángatott magával.Általában leültem valami kis félreeső helyen és leittam magam.Az emberek nem fogadtak el olyannak amilyen vagyok.Mindenki át akart formálni a saját tetszésük szerint.De én nemakartam senki miatt megváltozni.Sose voltam úgy igazán önmagam.De amikor Tyler-el vagyok,az valahogy más.Nemtudom miért váltja ki belőlem,de jól érzem magam amikor vele vagyok.Olyenkor úgy érzem bármit elmondhatok neki és nem kell tartanom semmitől,senkitől.

9.rész

 Bocsi hogy most ilyen rövid ez a rész,de nem volt többre időm,de ígérem a kövi hosszú lesz:)





Amikor felkeltem,egyedül voltam.Mondta hogy nem lesz itt,de vajon hova mehetett?Igaz hogy azt mondta ,ne kószáljak el,de engem elragadott a kíváncsiság.Gyorsan felöltöztem és már kin is voltam.A tó ami a ház előtt volt nagyon gyönyörű volt ahogy a felkelő nap sugarai megvilágították.Nem sokkal a ház mögött volt egy erdő.Minden olyan varázslatos volt,ahogy a harmatcseppek csillognak a fák levelein.De valami zörejt hallottam az egyik bokor mögül,de csak egy nyúl volt.De amikor megfordultam egy idegennel találtam szembe magam.Olyan közel volt hogy érzetem a leheletét.Megragadta a karom,hogy ne tudjak elrohanni.Aztán megragadta a nyakam és elkezdett folytogatni.Nem volt vámpír.Ha az lett volna akkor megharapott volna.Éreztem ahogy teljesen elgyengül a testem.A lábaimon már nem tudtam megmaradni így lerogytam a földre,de a keze nem engedett el.Már alig volt életerőm,a szemeim lecsukódtak.Hallottam még hangfoszlányokat mielőtt ...de nem emlékszek semmire.És ennyi.Meghaltam.

8.rész

-Társ szerkesztőt kersek!..segíteni kéne nekem a blogban:) hirdessétek lécci..jelentkezni---->d.angela@citromail.hu...v.írjatok komit:)köszööm!-


Bólintott.Te jó ég.Ha belegondolok miket fantáziáltam róla és ő ezt mind hallotta.Megdermedtem.De nem kezdett el magyarázkodni fogta a táskákat és bement a házba.Követtem.Még mindig nem fér a fejembe.Inkább nem is gondolkozok ha mindent hall.
-Nem hallok mindent,csak ha azt akarom.-fordult szembe velem.
-Nem ér hallgatózni.-nyújtottam ki rá a nyelvem amire ő egy cuki mosollyal válaszolt.

Felfedező útra indultam.A ház kétszintes volt.Alul volt egy konyha,de nem volt étkező csak egy nagy kanapé és előtte egy kis asztalka.Persze azért egy hatalmas plazma tv dízselgett a falon.A vámpírok mióta ilyen gazdagok?Mégis mivel keresnek annyi pénzt?Folytattam kis túrámat a házban.Az emelten volt 2 szoba.Teljesen egyformák voltak.Minden pont oda volt rakva mint a másikban.Gondoltam az egyik az én szobám úgyhogy levetettem magam az ágyra.Próbáltam nem gondolkozni,mert ugyebár belelátnak a fejembe,de nem ment.Aki ismer engem az tudja, hogy mindig töröm az agyam valamin.Vajon most is hall?Remélem nem.Pár perccel később Tyler lépett be a szobába.
-Holnap reggel el kell intéznem valamit,valószínűleg nem leszek itt mikor felkelsz,lehetőleg ne kószálj el.
-Miért segítesz nekem?-álltam fel,mielőtt kviharzott volna a szobábol..ezt a kérdést már nem tudtam magamban tartani.
-Magam sem tudod.-kicsit habozott majd válaszolt és kiviharzott.

Magam sem tudom?Mit akar ez jelenteni?Ettől még jobban kétségbe estem,de nagyon fáradt voltam tovább gondolkozni ezen.Felvettem a pizsamát amit még Alise adott indulás előtt.Amikor bezártam az ablakot,láttam a sötét felhőket .Közeleddnek,olyan gyorsasággal mintha őkis rám vadásznának.Félek a viharoktól.Amikor kicsi voltam a házunk előtti fába belecsapott a villám és az pont az én szobámra dölt.Szerencsére kisebb karcolásokkal megúsztam,de még mindig megrémisztenek az ilyen esők.Nem tehettem mást mint tudomást sem vetve a közeledő villámözönnröl, be bújtam a takaró alá és próbáltam aludni.De nem ment.Mélyen beletemettem a fejem a párnába és csak sírtam.Majdnem szívrohamot kaptam amikor kezeket éreztem.Valaki átkarolt és bebújt mellém.Tyler volt az.Tudta hogy zaklatott vagyok.Nem szóltunk egymáshoz semmit,csak hozzábújtam.Lehet hogy csak képzelődtem,de mintha éreztem volna a szívverését.Tiszta bolond vagyok.De jól esett hogy ott van velem és vigyáz rám.Percek alatt álomba szenderültem.

7.rész

Amanda aki többé már nem a barátnőm és az ő állítólagos haverjai engem keresnek.Átakarnak változtatni.Menekülnünk kell.De ezt én nem értem.Alise miért nem jön?Erre nem kaptam választ,de megértettem..mennünk kell.De valyon hova?Megint az ismeretlenbe.Remek.De legalább ott lesz T. Ő majd vigyáz rám. Alise-szel lementünk a nappaliba.A kezembe nyomott egy táskát,tele volt szendvicsekkel,üdítőkkel és nagy megdöbbenésemre ..fakarókkal..De nem törődött a ledöbbenésemmel csak ide oda mászkált a lakásban.Néha felkiabált Tyler,nek hogy siessen.Nem telt sok időbe már  melletem is volt.A táskákat egy szempillantás alatt bepakolta a kocsiba.Alise még egy utolsó búcsúpuszit nyomott az arcomra,majd elindultunk.Fogalmam sem volt hova megyünk vagyhogy mi fog történni.Egyáltalán miért segítenek nekem?Miért ilyen kedvesek?Vagy ez csak a látszat?Lehet...nem ezt a gondoltatot elis hesegetem.De tényleg,mivan ha Ty is gonosz és most elkar tenni engem lábalól?Erre gondolni sem merek.Erősen vert a szívem.Láttam hogy zavarja,így megpróbáltam lenyugodni.Valami jóra gondoltam.Amikor tavaly nyáron voltunk tesómmal az első bulikban.Lent volt a parton,mindenki nagyon vidám volt.Ekkor rúgtam be először.És ha jól emlékszek, akkor csókolóztam először.De nem mentem bele a nagyon mély gondolkoásba,mert megérkeztünk.De hova is?Egy tóparti ház volt.Valahol a semmi közepén.Amikor kiszáltam a kocsiból hogy feltérképezzem a helyet Tyler végre megszólalt.
-Szép emlék!

Teljesen lefagytam.Mi az hogy szép emlék?Miröl beszél?Az lehetetlen..nem az nem lehet.
-Te belelátsz a fejembe?-kicsit ráüvöltöttem,de nem volt túl hangos.

6.rész

Egy sötét szobában ébredtem.Volt benne valami hátborzongató,de mégis valahogy nagyon nyugodtnak érzetem magam.Puha párnák közt feküdtem.A takarót és minden mást sötét selyem huzat borított.Mélyen beleszagoltam az ágyneműbe.hmm..Tyler szaga volt.És ekkor jutott eszembe a tegnap este.Hirtelen bizseregni kezdett a gyomrom.Várjunk.Ez nem idegesség volt.Valahogy ettől a szobátol teljesen nyugodt voltam.Ez hátborzongató.És ekkor megint a hasamba nyilalt a fájdalom.Éhes voltam.Mikor ettem utoljára?Már nem is emlékszek.Ami az elmult 1 napban történt ilyen kis képregényszerűen állnak össze a fejemben.Kinyilt az ajtó.Ty egész magabiztosan tört be a szobába,mintha tudta volna hogy már felébredtem és éhes vagyok,mert egy tálcát tett le az ágyra.Tele volt mndenféle finomságokkal.Ezt mind nekem csinálta?Elvégre ő vámpír.A vápírok pedig nem esznek.Vagyis esznek..csak vért.Ettól felfordult a gyomrom,de amint a kajára néztem amit Tyler olyan cukin behozott , megjött az étvágyam.És miközben magamba vágtam szempillanatok alatt a kaját ő csak ült előttem és bámult.Ez kicsit zavarba ejtő volt,de már megszoktam hogy sokan bámulnak,de tőle ez jól esett.Volt benne valami ami nagyon vonzott.Fogadni mernék hogy ettől a reggelitől kb 5 kg ot híztam.Amikor végeztem arréb raktam a tálcát és Tyler közelebb ült.Éreztem hogy mondani akar valamit,de mielőtt kinyithatta volna a száját  Alise rontott be a szobába.Nagyon idegesnek tűnt.Éreztem hogy valami baj van.
-Tyler!pakolj össze..elutaztok Jane-nel- nagyon remegett a hangja.Mind ketten értetlenül éztünk.
-Mi a baj?-lépett oda hozzá az én védelmezőm.
Alise halkan próbált beszélni,de nem jött össze,mert minden egyes szavát hallottam.

5. rész

-Kérlek!Halgass végig Jane..nem akarlak megrémiszteni.Én nem változtam semmit,nem szüntem meg barátnődnek lenni.Totál frászt kaptam amikor észrevettem hogy eltüntél a kocsiból.Tudod voltunk abban a buliban?Annak a végzős srácnak a házában,és te kicsit leittad magad.Haza akartalak vinni,de összetalálkoztam pár társammal.Jake aki teremtett,amúgy ő a pasim,azt akarja hogy csatlakozz hozzánk.Tudom hogy ez nagyon ijesztően hangzik,de nincs ebben semmi rossz.Éppen ide akartalak hozni..a mi kis városunkba,de eltüntél.Valószínűleg kieshettél a kocsiból.Kérlek Jane!gyere velem.

Megse bírtam mozdulni.Elhadartam mondta ezt a pár mondatot,de én mégis úgy éreztem mintha egy örökkévalóságig álltunk volna egymással szemben,miközben előadta a sztoriját.
Tényleg vámpír.Könnyek kezdtek gyülni a szememben és azonnal el is sírtam magam.Tyler figyelte minden mozdddulatunkat.Szerintem hallotta amiket Amber mondott és csak azt várta hogy mikor tud a segítségemre sietni.És én csak sírtam.Két kezemet az arcomba temettem.Ez nem lehet igaz.Ő nem lehet vámpír.És ez mióta nem rossz dolog?Emberek vérét szívják.Felelevenítettem azokat a sztorikat amit mindenki ismer.Dracula.stb.De még minddig nem bírtam feldolgozni a tényt.Én nem akarok ilyen szornyeteg lenni.Az elmerengésből az zökkentett ki amikor Amber megfogta a karomat,hogy megnyugtasson.De ez engem nagyon felkavart.Már nem sírtam,teljesen felszáradtak a könnyeim.Dühös lettem.Gyülöltem Am-et gyűlöltem az életemet,gyűlöltem mindent és mindenkit.
-NEEEEm!-ordibáltam rá.Magam is meglepődtem,milyen ingerült lettem hirtelen.De ugy látszik Ambert nem rázta meg annyira a kirohanásom mint saját magamat.Hirtelen megragadta a karom.Nagyon erős volt.Beakart tuszkolni a kocsiba,de az én megentőm Ty és egy laza mozdulattal ellökte Ambert,persze előtte kiszabadította a kezem a szorításából.Megfogta a kezem és rohantunk az autóhoz.Most nem ment olyan gyorsan,talán miattam.Látta hogy mennyire megrázott a dolog.Csak sírtam és sírtam.Amikor visszaértünk a házba...pontosabban a garázsba,nem száltunk ki a kocsiból.Nem is bírtam volna.Teljesen elvesztettem az erőmet.Rámtámadt az állítólagos barátnőm.Miért történik ez velem?Mit tettem?Nem csináltam semmi rosszat akkor mégis miért büntet engem a sors?
-Jól vagy?-kérdezte az én cuki megmentőm,normál hangon,de mégis suttogásnak hangzott.
Nem válaszoltam.Nem bírtam válaszolni.Nem is lepődött meg.Kiszált a kocsiból,kinyitotta nekem az ajtót.Nem bírtam mozogni,de mégis erőtt vettem magamon és kiszáltam.Minden lépés fájdalmas volt.Már épp idultam volna be a házba,amikor Tyler megfogott és megölelt.Nagyon jól esett.Belefúrtam az arcom a mellkasába és csak sírtam és egyre jobban szorítottam magamhoz.Amikor kicsit lenyugodtamm elengedtem,de amint elváltunk egymástól összecsuklottam.És teljes sötétség.

4.rész

Nagyon sötét volt.Ovatosan lépkedtem előre,mert az orrom hegyéig se láttam.Hirtelen olyan éles fény gyulladt,hogy azthittem megvakulok.Előrébb léptem.Egy kocsi lámpái voltak,még pedig nem akármilyen  kocsinak a lémpái.Amandáé volt.Bárhol felismerném,hiszen mindig ő fuvarozott.Nem volt túl uj,az oldalán még karcolások is voltak.Amik ha visszaemlékszek,egy háibuliban kerültek rá.Amikor az izomagyú focisták bunyója eldurvult.Igazából nem emlékszek nagyon arra az estére.Elvégre az én "állítólagos barátnőm" teljesen leitatott.Nem hittem hogy ő vámpír lenne.Nem bírtamegyszerűen felfogni.De talán most mindenre választ kapok.Iszonyatosan féltem.Minden porcikámat átjárta a hideg levegő és azthittem elszéddülök,amikor megpillantottam Amandát.Vajon bízhatk e benne?Legszívesebben odarohantam volna és egyből kérdőre vonni,de Tyler megfogta a kezem.Valami nagyon varázslatosat éreztem.Valamit amit nem lehet szavakkal leírni.Biztonságot adott  hogy mellettem van és vigyáz rám.Meg őrültem?Egy vámpírban bízok?Nem értem magam,valahogy teljesen lefagytam.Az elmerengésemből Ty zökkentett ki.Megindultunk Am felé.Amikor odaértünk ő rávicsorgott a mellettem álló tökéletesen tökéletes srácra.Nem hittem a szemeimnek.Vámpír?Hogy lehet vámpír?Mióta?Közelebb bújtam Tyler-hez.Lehet kicsit elmosolyodott,de nem voltam benne biztos,túl nagy volt a sötétség.
-Jane!megmagyarázom,mindent megmagyarázom,csak kérlek bízz bennem.-éles szavai vízhangoztak a fejemben.

Most mit csináljak?Muszály erősnek lennem.Nem lehetek gyáva.Bólintottam és elhúzódtam a cuki vámpír fiútól,de ő megpróbált visszahúzni magához.Hát nem aranyos?Kis védelmező.Belenéztem abba a gyönyörű szemébe,mintha olvasott volna a gondolataimban.Elengedett és visszament a kocsihoz,de folyamatosan szemmel tartott minket.Éreztem a tekintetét.Úgy látszott Amanda is megkönnyebbült,bár csodálta ahogyan Ty viselkedett velem.Ha belegondolok tényleg eléggé furcsa volt.De ezt még kár kifejteni,most Am-re koncentráljunk.Szóval ott tartottam hogy belekezdett a magyarázkodásba.Már nagyon kíváncsi voltam.Még most sem bírom felfogni,hogy milyen lény a legjobb barátnőm.Egyáltalán lehetséges ez?Hogy kiskorom óta ismerem és mégsem vettem észre semmilyen változást?Vagy csak álmodom?Bár ez már kicsit túl megy az álmon.Amikor aludtam még sosem éreztem ezeket a különleges érzéseket amiket most.

3. rész

Abban a pillanatban amikor kimondta a nevét,egy srác jelent meg az ajtóban,nagyon gyors volt.Lehetséges hogy egész idő alatt ittvolt.Mert lehetetlen ilyen gyorsan leérni.Vagy mégis álmodom?Magas volt,bőre hófehér,szinte már vakító.Fekete,vállig érő haja csillogott.De nem úgy képletesen.Szó szerint csillogott.A szeme,az valami varázslatos volt.Sokan mondják hogy a barna szem a legőszintébb és hogy mindent elárul,de ez nála nem így volt.Csak bámultam,de semmit nem láttam benne,de valahogy mégis vozott.Ezt nem lehet normálisan elmagyarázni.Ezt érezni kell.Még a levegővételt is elfelejtettem annyira bámultam.És az volt a legcikibb hogy ezt ő észrevette.
-Azért vegyél levegőt,mielőtt megfulladsz.-zökkentett ki hirtelen a nyálcsorgatásból,én meg levegőért kapkodtam,mire ő csak édesen mosolygott.Mikor pótoltam a levegőmet,kérdőn Alise-re néztem..
Látta hogy ez az egész nagyon felzaklatott,de egy nyugtató szava sem vált be.Amikor erre ő is rájött,átült mellém a kanapéra és átölelt. Eszembe jutott anyukám.2éve már hogy meghalt,de még mindig hiányzik.Igaz ott van nekem apu,de senki és semmi nem pótolhattya az anyai szeretetet.Most tényleg egy vámpír ölelt meg?Ő ébresztette fel anyám emlékét?Nem nyugodtam le.Még jobban összezavarodtam.Könnyek gyültek a szemembe.Tyler is leült mellém,amikor az anyja elengedett a karjaiból,felemelte a fejem az államnál fogva.Egyenesen a szemembe nézett.
-Nem lesz semmi baj,bízhatsz bennünk.Vigyázi fogok rád.Igérem-suttogta halkan,mégis tisztán halottam minden szavát.És éreztem.Tudom hogy furcsán hangzik,de nagyon is valóságos volt.Nem tudom mi történt velem,de megnyugodtam.Szemeimet nmár nem égették a könnyek,és még egy kis fél mosoly is megjelent az arcomon.Nem akartam megint levegő nélkül végezi,ezért rögtön elkaptam a fejem.Najo.össze kell szednem magam.Felpattantam a kanapérol..
-Menjünk!
megleptem őket a viselkedésemmel..de aztán Ty felállt mellém,indulásra készen.Átvezetett kis hiján a házon,míg ki nem értünk a garázsba.Most ugye csak álmodom?Gyönyörű lángvörös sportkocsi.Csípjetek meg.Gondoltam magamba persze.Nem fogom megdicsérni egy vámpír kocsiját.Vagy talán mégis?Vámpír vagy sem,nagyon helyes.És valamiért iszonyatosan vonz.Ez elképesztő.Olyan gyorsan száguldott hogy másodperceken kersztül elértünk a sikátorhoz

2.rész

Meleg van?!Kezdtem magamhoz térni.Eszembe jutott hogy mi történt.Lassan kinyitottam a szemem,hogy felmérjem a környezetemet.Egy kanapén feküdtem,valaki betakart egy pokróccal.Egy nagyon szép házban voltam.Minden fehér és arany színű volt.A mennyezeten egy hatalmas kristályokkal díszített csillár függeszkedett.Megtaláltam a meleg forrását.A kanapé mellett közvetlenül volt egy hatalmas kandalló.De hogy kerültem én ide?Elindultam hogy feltérképezzem a helyet és emberek után kutassak.Ép hogy elértem az ajtót,az a nő állt velem szembe akit a sikátorban láttam.Hatalmas vigyor volt az arcán.
-Hello szivecském,a nevem Alise,nem kell félned itt biztonságban vagy-Nagyon lelkesnek látszott.Bennem milliónyi kérdés halmozódott fel,de mielőtt rázúdíthattam volna,visszavezetett a nappaliba és leültetett a kanapéra.Majd ő kérdezett tőlem.
-Hogy kerültél ebbe a kis faluba édesem?
Nem bírtam megszólalni,de nem is nagyon tudtam volna mit mondani,mert fogalmam sem volt róla.Ekkor megrezdült a telefonom a zsebemben.Alise engem fürkészett,miözben elővettem a telefonom.

"Hol vagy Jane?beszélnünk kell..megkell ezt magyaráznom,de elszöktél,este találkoznunk kell a sikátorban ennek a falunak a végén...xo Amanda"

Amanda volt az én legjobb barátnőm.De mit kell megbeszélnünk?Elszöktem?Ez kezdett egyre zavarosabb lenni.Megmutattam Alise nek az sms-t.Sóhajtott egyet,mindha valami nagy beszéde lenne.Én kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Ezt a kis falut Vam,nek hívják.Ez a vámpírok élőhelye,vagy ha nem is itt él némelyik,hétvégén minig itt eresztik ki a gőzt.Ugyanúgy mint más várossokban,itt is vannak veszélyes környékek,de vannak normális vámpírok is,mint például az én családom.Mi nem bántunk embereket.Ne haragudj ha megijesztettelek amikor pár huligánt tanítottam meg viselkedni.

mostmár úgy tünt rá zúdítom a kérdéseimet,de nagy anyit bírtam kinygni hogy
-Amanda?!-könnyek kezdtek gyülekezni a szememben,de tarottam magam,nem akartam egy vámpír vállán sírni.Ez még jobban sírásra késztet.Vámpírok?ez nem lehetséges.
-Valószínűleg ő is vámpír,de beszélned kell vele,mert látom hogy nagyon zavarodott vagy.

Ez nem lehetséges.Ő nem lehet vámpír.Kisorom óta ismerem.Eggyütt mentünk jöttün mindenhova.Észrevettem volna ha van valami vele.De úgy tűnik mégsem.Vagy talán nem is az,csak valami barátja vámpír és ő hozzá jár ide.Ahogy ezen gondolkoztam,még hihetetlenül tűnt.Lehet csak álmodok.Nem ébredtem eszméletlenül egy sikátorban,nem léteznek vámpírok.Biztos hogy ez csak álom.Vagy mégsem?

-De nem mehetsz egyedül,az a környék veszélyes.-Alise zökkentett ki a gondolatmenetemből.Megcsíptem a bőrömet,de nem használt.Lehet mégsem álmodok.Ez az egész megtörténik?
-veled küldöm a fiamat..TYLERT..

1.rész

Hello:) meghoztam az első részt:) kritikákat kérek:3


Éles fájdalom ütött a fejembe.Az egész testem rángatózott a hidegtól.Szemeim alig bírtam kinyitni.De hol lehetek?Nem emlékszek semmire.Egy elhagyatott falu szélén lévő sikátorban voltam.De egyáltalá nem volt ismerős a környék.Hogy juthattam ide?Mi történt velem?Összeszedtem minden egyes fájós testrészemet és kimentem a fényre.Majdnem összeestem,szemeimet szinte az egész testemet megvakította a nap fénye.Mint a vámpíroknál.Nagyon rosszul éreztem magam,fogalmam sem volt mit csináljak?,hová menjek,ha gyakorlatilag nem emlészek,mi történt tegnap este.Egy árva lélek sem volt az utcákon.Vagymégis.Valami zaj ütötte meg a fülem.Egy kutya morgásához hasonlítanám.Az egyik kis utcából jött,gondoltam meg nézem,hátha találok akár egy árva lelket is.Amikor a sarokohoz értem,félig bekukucskáltam az utcába,még most sem tudom részletesen felidézni hogy mit láttam.Egy 20as éveiben járó nő,aki elég gyengének nézett ki,egy kézzel a magasba emelt egy férfit.Amikor a nő észrevett,rámvicsorított,lehet hogy csak képzelődtem,de iszonyatosan hosszú szemfogai voltak.Nagyon megrémültem.Elkezdtem futni ahogyan csak a lában bírta.Fogalmam sem volt hogy mi volt ez az egész,de az a valaki biztos hogy a nyomomban volt.Elég messzire jutottam,akkor már mertem hátrafordulni.Nem volt ott senki,sehol a környéken,még egy madár sem repült az égen.Medig esküdni mertem volna rá hogy valaki a nyomomban volt.De mi történhetett?Nagyon gyengének éreztem magam.A lábaimból kiáradt az erő,én pedig a földre rogytam.De a szemeim is lecsukódtak,valahogy elöntött az álmosság.

Sziasztok :) Nem olyan régen elkezdtem írni egy történetet..és úgy gondoltam ezt meg osztom az emberekkel :) veletek :) A történet egy lányról fog szólni aki hirtelen belecsöppen a vámpírok világába. Lehet nyugodtan kritizálni,nem sértődök meg,ha megírjátok hogy miben kéne feljavítani.Ötleteket is szívesen várok :) Amilyen hamar csak tudok  hozok mindig új részeket,de csak akkor ha elegen olvassátok és komiztok :)Úgyhogy kérek mindenkit hogy ossza meg a blogom hogy minél többen olvassák :) köszönöm :)

-A