12.rész

Ott ált az ajtóban és önelégülten vigyorgott.Nagyon dühös lettem.Megfeszült az egész testem.És nekirontottam.Folytogattam,karmoltam ahol csak bírtam.Végig verekedtünk az egész házon amíg kilrtünk az udvarra.De nem álltam le.A halálát akartam,de nagyon erős volt.Amikor végre én kerültem felülre már éppen beakartam fejezni amit elkezdtem,amikor Tyler közbelépett.Lerángatott Amberröl.Én próbáltam volna kiszabadulni a szorításából,de lebénültam.Nem bírtam mozogni,sokkal erősenn volt nálam.Lassacskán kezdtem lenyugodni,ekkor már az áldozatom messze járt.Éreztem a testemben a megkönnyebülést.Már a saját lábaimon álltam.Hogy voltam képes így nekirontani?Lehet mégsem vagyok jo ebben a vámpírkoásban.Az érzéseim felerősödtek.Sokkal jobban mint azt gondoltam volna.De az tetszett hogy Tyler iránt is teljesen mást éreztem.Valami nagyon intenzív vonzást.Még ölni is képes voltam érte.Egyre inkább kezdem ezt megszokni.Percekig csak bámultuk egymást.Azthittem haragszik rám,amiért ilyen méregzsák lettem hirtelen.De megcáfolta ezeket a gondolatokat amikor szorosan magához  ölelt. Én megint sírva fakadtam.Ezek az érzelmi hullámvölgyek fognak az őrületbe kergetni.Mert ugye már nem mondhatom azt hogy a halálba kergetni,mert ugyebár hallhatatlan vagyok.Hallhatatlanság,vámpír,éség,vér.Elindultam ezen a gondolat meneten és nagyon éhes lettem.Vágytam a a ,nem hittem hogy ez igaz hogy én a vérre vágyok.

Bementük a ház melletti erdőbe...ahol én meghaltam,de mégis újjászülettem.Gyomorforgató érzés volt ezekbe belegondolni.Valahogy még mindig vágyok az emberlétre.Valahol mélyen a szívemben sírok.De jobb ez így nekem,hiszen engem otthon senki sem vár.Már senkisem köt engem a régi életemhez.Ebbe nagyon rossz volt belegondolni és megint könyek gyűltek a szememben.Megpróbáltam másra gondolni,nem szerettem volna megint elsírni magam.Megfeszítettem az arcomat és tágra nyitottam a szemem.De ekkor valami mámorító illat járt át.A vér.A vér illatta megbabonázott,a lüktető véna.Ekkor a bokorbol előmászott egy patkány.Tudtam mit kell csinálnom hogy enyhítsem az éhségem.Undorodtam a patkányoktól,de éreztem ahogy lüktet a vér az ereiben.És ekkor már túl is voltam az első evésemen.Furcsa érzés volt ahogy a szemfogaim hirtelen megnőttek.Sajgott az egész szám,de a vér enyhítette a fájdalmamat.Valami mennyei volt az érzés.Talán kicsit meg is szédültem tőle,de nemvoltam benne biztos.Teljességgel éreztem hogy vámpír vagyok.Lehet ez másoknak ijesztő és furcsa dolog,ezeket énis éreztem.De a vér,a vér az ami mindent megváltoztat.Abban a pillanatban abban a percekben amikor ott álltam az erdőben rávilágosodtam,hogy én erre születtem.Valahol mindig is éreztem hogy valami váratlan dolog fog velem történni.De most már ezeket a dolgokat elhiszem.Nem arról van szó,hogy nem gondoltam volna.De gondolom ti sem hisztek mondjuk a horoszkópoknak.De valahol mindig is éreztem.