-Kérlek!Halgass végig Jane..nem akarlak megrémiszteni.Én nem változtam semmit,nem szüntem meg barátnődnek lenni.Totál frászt kaptam amikor észrevettem hogy eltüntél a kocsiból.Tudod voltunk abban a buliban?Annak a végzős srácnak a házában,és te kicsit leittad magad.Haza akartalak vinni,de összetalálkoztam pár társammal.Jake aki teremtett,amúgy ő a pasim,azt akarja hogy csatlakozz hozzánk.Tudom hogy ez nagyon ijesztően hangzik,de nincs ebben semmi rossz.Éppen ide akartalak hozni..a mi kis városunkba,de eltüntél.Valószínűleg kieshettél a kocsiból.Kérlek Jane!gyere velem.
Megse bírtam mozdulni.Elhadartam mondta ezt a pár mondatot,de én mégis úgy éreztem mintha egy örökkévalóságig álltunk volna egymással szemben,miközben előadta a sztoriját.
Tényleg vámpír.Könnyek kezdtek gyülni a szememben és azonnal el is sírtam magam.Tyler figyelte minden mozdddulatunkat.Szerintem hallotta amiket Amber mondott és csak azt várta hogy mikor tud a segítségemre sietni.És én csak sírtam.Két kezemet az arcomba temettem.Ez nem lehet igaz.Ő nem lehet vámpír.És ez mióta nem rossz dolog?Emberek vérét szívják.Felelevenítettem azokat a sztorikat amit mindenki ismer.Dracula.stb.De még minddig nem bírtam feldolgozni a tényt.Én nem akarok ilyen szornyeteg lenni.Az elmerengésből az zökkentett ki amikor Amber megfogta a karomat,hogy megnyugtasson.De ez engem nagyon felkavart.Már nem sírtam,teljesen felszáradtak a könnyeim.Dühös lettem.Gyülöltem Am-et gyűlöltem az életemet,gyűlöltem mindent és mindenkit.
-NEEEEm!-ordibáltam rá.Magam is meglepődtem,milyen ingerült lettem hirtelen.De ugy látszik Ambert nem rázta meg annyira a kirohanásom mint saját magamat.Hirtelen megragadta a karom.Nagyon erős volt.Beakart tuszkolni a kocsiba,de az én megentőm Ty és egy laza mozdulattal ellökte Ambert,persze előtte kiszabadította a kezem a szorításából.Megfogta a kezem és rohantunk az autóhoz.Most nem ment olyan gyorsan,talán miattam.Látta hogy mennyire megrázott a dolog.Csak sírtam és sírtam.Amikor visszaértünk a házba...pontosabban a garázsba,nem száltunk ki a kocsiból.Nem is bírtam volna.Teljesen elvesztettem az erőmet.Rámtámadt az állítólagos barátnőm.Miért történik ez velem?Mit tettem?Nem csináltam semmi rosszat akkor mégis miért büntet engem a sors?
-Jól vagy?-kérdezte az én cuki megmentőm,normál hangon,de mégis suttogásnak hangzott.
Nem válaszoltam.Nem bírtam válaszolni.Nem is lepődött meg.Kiszált a kocsiból,kinyitotta nekem az ajtót.Nem bírtam mozogni,de mégis erőtt vettem magamon és kiszáltam.Minden lépés fájdalmas volt.Már épp idultam volna be a házba,amikor Tyler megfogott és megölelt.Nagyon jól esett.Belefúrtam az arcom a mellkasába és csak sírtam és egyre jobban szorítottam magamhoz.Amikor kicsit lenyugodtamm elengedtem,de amint elváltunk egymástól összecsuklottam.És teljes sötétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése