10.rész

Iszonyatosan fájt mindenem.Ez volt az első érzésem amikor felkeltem.Felkeltem?De hiszen meghaltam.Vagy mégsem?A tóparti házban voltam,a szobámban.Amikor kinyitottam a szemem láttam hogy Taylor az ágy szélén ült és sírt.
-Mi történt?-kérdeztem,bár alig bírtam kinyögni.
-Sajnálom..
-Mit?Mit sajálsz?-nagyon megijedtem.
-Amikor visszaértem,te ott feküdtél és és én nembírtam elviselni a gondolatot hogy nem vagy többé..és én..átváltoztattalak.

Ledöbbentem.Az nem lehet.Én én nem lehetek az.Ez ez nem lehetséges.De ha belegondolok nem rázott annyira meg a dolog,mint gondoltam.Éreztem hogy fáj az ínyem.Na vajon miért?Éreztem azt az elviselhetetlen vágyat,sóvárgást a vérhez.Lehet mind ez okkal történt.Lehet így volt a sorsom megírva.Mindig kilógtam a sorból és nem nagyon találtam helyem a világban.De ezt még most nem bírom felfogni.Iszonyatos érzés volt látni Tylert sírni.Kevés ilyen srácot láttam még így.Csak ott ült a földön az ágy mellett.Nem bírta elviselni hogy mit tett velem.Megakartam nyugatni,de nem bírtam beszélni,egyszerűen nem jöttek ki hangok a torkomból.Próbáltam felkelni,nem éreztem semmit.A testem olyan volt mint egy pihe.Olyan könnyedén lépkedtem.Olyan volt mintha szállnék.Nem éreztem a testem súlyát ,mintha levegő lennék.Annyira szörnyű volt látni sírni.Leültem mellé és szorosan magamhoz öleltem.Egymás karjaiban voltunk,míg abba nem hagyta a sírást.Csak pár percig tartott de mégis úgytünt,mintha évekig tartana.Mélyen a szemembe nézett,de most más volt a tekintete.Majd elmosolyodott.
-Nem tudok olvasni a fejedben.-erre már énis mosolyra húztam a szám.
Megnyugattam hogy nem számít hogy átváltoztatott és ne érzze magát rosszul.Megmentette az életem.Elvégre én meghaltam.El sem hiszem ezeket a szavakat,de mintha már hozászoktam volna.De most gondoljatok bele.Meghaltam.Ti hinnétek hogy ez valóság?Én már elhiszem.Nekem már minden teljesen valóságos.Majd hozzászokom a vámpírléthez,nem?Elvégre,nem lehet az annyira nehéz.Valahogy muszály boldogulnom.Ez most már az életem.Sosem tartoztam sehova.Mindenki elitélt,mert állításuk szerit furin viselkedtem.Nem barátkoztam túl könnyen.Nem bíztam olyan könnyen az emberekben.Ezekbe az úgymond "rúgjunk be és feküdjünk össze tök iddegenekkel" buliba is mindig barátnőm rángatott magával.Általában leültem valami kis félreeső helyen és leittam magam.Az emberek nem fogadtak el olyannak amilyen vagyok.Mindenki át akart formálni a saját tetszésük szerint.De én nemakartam senki miatt megváltozni.Sose voltam úgy igazán önmagam.De amikor Tyler-el vagyok,az valahogy más.Nemtudom miért váltja ki belőlem,de jól érzem magam amikor vele vagyok.Olyenkor úgy érzem bármit elmondhatok neki és nem kell tartanom semmitől,senkitől.